Legyen ez itt a nulladik bejegyzés...ma elvitték a 7 éve hűségesen nálam szolgáló CBR-t. Már fáj a szívem érte, fél Európát bejártuk vele, mindenhonnan becsületesen hazahozott. Montenegró, Ausztria, Szlovénia, Erdély többször is. Gyerekkori álom volt ez a vas, de most álmodjunk tovább...

Amióta rendes net van itthon, a youtube szinte összes videóját láttam már, amiben Africa Twin, TransAlp, vagy SuperTenere szerepel. Nem is emlékszem rá, mikor kattant be a kis buksimba, hogy ki kellene próbálni a terepmotorozást.

A körülmények adottak. Egyre kevesebb időm van a motorozásra, a családi ház körüli teendők épp eléggé lefoglalnak. Itthon már szinte mindent láttam, amit motoros szemmel érdemes, a külföldi túrák pedig időigényesek és költségesebbek annál, amit most erre szánni tudunk a havi fixből. Ráadásul a környékünkön sok-sok földút van, amik nem tudom még hová vezetnek.

Még januárban vettem egy igen leharcolt RC600-at a CBR mellé, most felgyorsulhat az újjáépítése, mert a gázt húzni kell...